Engedd el a büszkeséged!
A világunkban rengeteg önértékelési problémával küzdő ember él. Vannak,
akik alul értékelik magukat, és vannak, akik meg felül, aztán vannak azok, akik
az ego-t védekezésként használják.
Minden ember tükröt mutat nekünk, ezért természetesen amit mi kifelé sugárzunk
magunkból – érzelmeket, gondolatokat és energiát, azt fogják ránk vissza
tükrözni. Tehát, aki alul értékeli magát, azt mindig olyan emberek veszik
körbe, akik bele fognak taposni a lelkébe, akik kihasználják őt, és akik
éreztetik vele, hogy értéktelen. Akik felül értékelik magukat, rendszerint
olyan emberekkel találják szembe magukat, akik nagyképűek, arrogánsak és
folyton föléjük akarnak kerekedni.
A tükör, mint tanítás
Amikor valaki vissza tükröz ránk valamit, abban mindig ott a tanítás, kiváltképpen akkor, ha fájdalmas is ez nekünk valamilyen módon. De mire jó ez? Nos, arra, hogy szembesítsen bennünket azzal, ami nincs bennünk egyensúlyban, és ezáltal az a dolog annyira fog minket irritálni, hogy kénytelenek leszünk foglalkozni vele előbb-utóbb. A legtöbb ember bele esik abba a hibába, hogy a másik viselkedésében keresi a probléma okát, ahelyett, hogy feltenné magának azt a kérdést, hogy " Vajon mit akar ez a helyzet nekem megmutatni? Miben tanítás ez nekem?" Persze az is tény, hogy ezt soha senki nem tanítja meg a gyerekeinek, hiszen nekik sem tanította meg senki, és ezért van olyan rengeteg lelkileg sérült ember, mert ameddig meg nem értjük a leckét, addig mindig vissza fogjuk kapni újra és újra, legfeljebb a személyek cserélődnek a történetben.
A büszkeség és az alacsony önértékelés
A büszkeség tulajdonképpen az ego védekezési formája, mert ugye védi a
lelket a sérüléstől, és valójában egy falat húz az ember köré, amin nagyon
nehezen lehet áthatolni, vagy a leginkább sehogy.
Akinek nagy az egoja, a büszkesége mögé rejtőzködik, és nem hajlandó leadni
belőle, mert legbelül ezek az emberek nagyon sok fájdalmat cipelnek, és nem
szeretik magukat, ezért másokban is ezt látják visszatükröződni. Így abban az
illúzióban élnek, hogy a fal megvédi őket a további sérülésektől, de az az
igazság, hogy éppen az a fal okoz nekik még több lelki sérülést, hiszen távol
tartja tőlük a szeretet energiáját. Ezért látjuk a büszke embereket ridegnek és
merevnek.
Akinek alacsony az önértékelése, az a büszkeségének az alsó határán mozog folyamatosan, és már csak akkor kapcsol be nála ez a dolog, amikor egy bizonyos szintet elérnek nála. De ezek az emberek nagyon sokat tűrnek, és magukba fojtják a bánatukat, és a lelki sérelmeiket, mert azt képzelik, hogyha kiállnának magukért, akkor senki sem szeretné őket, vagy elfordulnának tőlük. De ez egy csapda. Mivel mindenki tükröt mutat, éppen azért éri őket annyi bántalom, mert meg kellene tanulni kiállni magukért. Meg kellene tanulni, hogy mi az, amit megérdemelnek, és a büszkeség itt segíthetne, viszont rengeteg olyan esetet láttam már, ahol az illető átesett a ló túloldalára, mert védekezett. Mindig az egyensúlyra kell törekedni, mint mindenben!
Az ego és a védekezés
Amikor valakinek már rengeteg lelki sérelme van, megpróbál ezek ellen védekezni. Nyilvánvalóan a kép az ő fejében hamis, hiszen azt hiszi, hogy azért bántják mások, mert mindenki rossz, és ő a jó, és sajnálja magát. Pedig valójában azért bántják őket, mert nem tudják átélni a szeretetet egy mélyebb szinten, és mivel minden helyzetben ott van a tanítás, folyton arra fognak rámutatni ezek a különböző helyzetek neki, hogy ezen változtatnia kellene.
A büszke, nagy egoval rendelkező embereknek általában egy szeretetteljes párjuk van, akinek alacsony az önértékelése, mert ez mindkettőjüknek tanítás. Az előbbinek meg kell tanulnia átélni a szeretetet, és lebontania az ego falát maga körül, míg a másiknak pedig meg kell tanulnia értékelni önmagát, és nem hagyni azt, hogy a másik folyton átgázoljon rajta. Ez általában rengeteg veszekedésen és nézeteltérésen keresztül történik.
Mindig a szeretet a kulcs!
Ez most azoknak fog szólni, akik olyan kapcsolatban állnak valakivel, lehet
ez rokoni, baráti, vagy szerelmi, ahol a másik félnek nagy az egoja, a
büszkesége és nehezen megközelíthető.
Sok konzultáción merül fel a hasonló helyzetben lévő klienseimben, hogy azt
hiszik, úgy kell kiállniuk magukért, hogy veszekedni és vitatkozniuk kell.
Pedig dehogyis! Mindig a szeretet a kulcs, és egy veszekedésben ugye az nincs
jelen. Ebből következik, hogy más szempontból kell megközelíteni ezt a kérdést,
de hogyan is?
Nagyon egyszerű, mert van egy olyan arany szabály, hogy minden játék addig tart, ameddig mindkét térfélen vannak játékosok. Na most egész egyszerűen nem kell részt venni a játékban. Ne visszavágni akarj, hanem ne adj energiát a veszekedésnek! Ez rettenetesen nehéz, mert ez tipikusan az a helyzet, hogy ilyenkor teljesen mindegy mit teszel, akkor is te leszel a hibás. Éppen ezért bármilyen nehéz is, ne vágj vissza, ne akard az igazad bizonyítani és a jóindulatod, mert az ilyenkor nem működik! Egész egyszerűen tartsd észben azt, hogy ő hogy élheti meg ezt a helyzetet, és hogy ilyen esetekben a leginkább a tehetetlenség az, ami dominál benne. Azért téged okol mindenért, mert ő képtelen szembe nézni a saját felelősségével, és azzal, hogy neki is kellene a hozzáállásán változtatnia!
Engedd el a büszkeséged!
Ha te vagy az, akinek nagy az egoja, akkor azt tudom ajánlani, hogy gondolkodj el azon, hogy mit ad neked a te büszkeséged? Távol tart másoktól, nem tudsz közel engedni senkit, és a pozitív érzelmeket sem tudod átélni, mert talán azt gondolod, hogy ez gyengeség. De valójában ez csak arról szól, hogy sajnálod magad, és ahelyett, hogy megpróbálnád megoldani, inkább magadba fordulsz, amivel többet ártasz magadnak, mint hinnéd!
Ne értsd félre, nem kell megfelelned senkinek, ez nem arról szól! Ez arról szól, hogy élhetnéd az életed békében és nyugalomban is, de mivel folyton védekezel, és egy fal mögött tartod a szíved, ezért a nyugalmad is a fal mögött marad.
De minden egy döntés. Bármikor dönthetsz úgyis, hogy változtatsz ezen. Nem tudod megvédeni magad minden sérüléstől, és nem is kell! Tudod miért? Azért, mert a Földre tapasztalni, tanulni és fejlődni jövünk, és ehhez pedig meg kell élni az életet. Ha sosem engeded el magad, honnan fogod megtanulni kezelni az érzelmeidet?
A halálos ágyán senki sem azt bánja meg a leginkább amit megtett, hanem azokat, amiket nem! Gondolkodj el ezen, kérlek!
Szeretettel: Katry Iza 😇