Miért nem találod a helyed a világban?

Az elmúlt pár évben, de főleg idén az energiák előhozzák az emberekből azt, hogy nagyon sokan nem találják a helyüket. Sokan vannak úgy, hogy tudják magukról, hogy nem azt az életet élik, amit szeretnének, de ugyanakkor pedig azzal sincsenek még képben, hogy mit akarnának, milyen irányba haladnának szívük szerint. 

Persze a legtöbben, ha elbeszélgetünk velük, azért felismerik, hogy vannak a lelkük mélyén olyan vágyak, elképzelések, amelyekről valahogy mindig is remélték, hogy meg tudják egyszer valósítani, de általában - mivel nem hisznek magukban eléggé ahhoz, hogy ez meg is történjen, amennyire megteremtik, annyira el is tolják maguktól. 
Aztán vannak azok az emberek, akik egyszerűen nem tudnak azonosulni azzal a karakterrel, amelyet választottak maguknak. Mit értek ezalatt?

A sorsfeladat

Minden lélek, mielőtt megszületik egy fizikai testben, meghatározott sorsfeladatot és különböző életfeladatokat vállal be. Ehhez egy pontosan passzoló személyiségre is szüksége van, amelyikkel ezt a sorsfeladatot be tudja teljesíteni. Természetesen bármilyen személyiséget is választ magának valaki, ez mindig változik és alakul, ahogy tapasztalatokat szerez és fejlődik az illető. Viszont nyilvánvalóan egy dolog bevállalni valamit, és egy teljesen másik dolog átélni, megtapasztalni.

Annak a karakternek, akit választott magának vannak személyiségjegyei és viselkedésmintái, amelyekkel azonosulnia kell amennyire tud ahhoz, hogy sikeresen tudja teljesíteni a feladatait. De ez nem is olyan egyszerű, mivel a lélek, aki a Fényből érkezik kb. a 7. dimenzióból jön, és ide, a 3.-5. dimenzióba csak úgy tud belépni, ha lecsökkenti a rezgésszintjét, és alkalmazkodik a fizikai testhez.
Ezért mondjuk azt, hogy "leszületik", hiszen ez alacsonyabb dimenzió, és ezért alszanak a babák is olyan sokat, bár az utóbbi időben, ahogy a rezgésszint emelkedik, a léleknek egyre könnyebb alkalmazkodni, így már megfigyelhető, hogy sokkal kevesebbet alszanak, mint pl. mi aludtunk anno...

A változás 

Az univerzumban egy valami biztos, és ez a változás. Ahogy az ember tapasztal, fejlődik, úgy változik a személyisége és a viselkedése is. Persze az alapvető személyiségjegyei teljes mértékben nem tudnak átalakulni, éppen ezért, amikor valakivel történik pl. egy baleset, és egyszer csak felébredve megváltozik a személyisége, az mindig arra utal, hogy nála lélekcsere történt.
Erről bővebben itt olvashatsz: A lélekcsere

Na most a választott karakterrel együtt bevállalt sorsfeladatok és életfeladatok teljesítéséhez szükségesek bizonyos élethelyzetek és tapasztalások, amivel ennek  karakternek harmonizálnia kell értelemszerűen. Viszont ha egy léleknek a feladata pl. az önszeretet, az elfogadás és az önértékelés, akkor ezzel a karakterrel sokáig nagyon nehezen tud azonusulni. Ezért van mondjuk annyi depressziós fiatal, mert meg kell tanulniuk elfogdni önmagukat, és tökéletesnek látni annak ellenére, amit a környezetük tükröz rájuk. Hiszen minden és mindenki tükör, és ebben a tükörben mindig azt látjuk meg, ami bennünk nincs egyensúlyban.

Mi tart vissza?

Ahhoz, hogy azonosulni tudj a karaktereddel, át kell formálnod. Hogyan? Le kell raknod mind azokat a lelki terheket, amelyek blokkokat generálnak a lélekben, és ezáltal nem tud kiteljesedni. 
Ezek a blokkok a múltban, vagy előző életben átélt érzelmi sérülésekből adódnak, és azért nevezzük blokkoknak, mert szó szerint blokkolják az adott személyt abban, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyen. 

Hogy lehet ezeket a blokkokat oldani? Nos, rengeteg gyógyító technika létezik erre, amellyel segíteni lehet, de csakis önmagának tudja ezt megtenni bárki! 
Egészen tavaly szeptembereig a különböző technikák által energiával segíthettünk ezeknek a blokkoknak a feloldásában, de azután a Földre érkezett energiával egy olyan törvény lépett életbe, hogy negatív következmények nélkül nem lehet energiával bele nyúlni valakinek az önmunkájába, amennyiben ő nem dolgozik önmagán! 

Ez azért van így, mert az emberek elmentek a gyógyítókhoz, mi feloldottuk a blokkjaikat, de mivel az önmunkába utána semmi energiát nem fektettek, a blokkjaik természetesen vissza is tértek. Nem lehet mástól várni, hogy megoldja a mi életfeladatunkat helyettünk, nekünk meg hátradölve várni a csodát! 

Az önmunka

Az önmunkáról már rengeteget írtam, és igyekeztem segíteni megérteni, amennyire tőlem telt. Mégis a konzultációim többségében azt tapasztalom, hogy újra és újra megkérdezik tőlem, hogy mi az az önmunka, és hogy kell végezni azt? 

Az önmunka az a folyamat, amely során elkezdi valaki feltárni azt, hogy milyen érzések dominálnak benne, és amelyek negatív érzések, mint pl. bánat, harag, szomorúság, esetleg gyűlölet, azoknak meg kell keresni az okát, és megérteni, hogy miért is kellett megtörténnie velünk az adott helyzetnek, mit tanultunk belőle, és hogyan tudjuk azt ma alkalmazni az életünkben? Ehhez az első lépés az, hogy az önszeretet témakörét rendbe tesszük önmagunkban! Mert ameddig nem tudjuk önmagunkat szeretni, tisztelni és megadni magunknak azt, amire szükségünk van, hanem olyan téveszmék miatt mindenkit magunk elé helyezünk, mint pl. hogy attól leszünk jó szülők, vagy jó emberek, ha feláldozzuk önmagunkat, addig nem fogunk tudni megfelelő energiát és időt fordítani önmagunk fejlesztésére, a lelki egyensúlyunk helyreállítására! 

A viselkedésmintáink

Az önmunka része az is, hogy az olyan viselkedésmintákkal kapcsolatban, amelyeket nem szeretünk magunkban, amelyektől szeretnénk megszabadulni, megkeressük, hogy mi okozta azt, hogy ezek kialakultak, és mire van szükségünk ahhoz, hogy megszabaduljunk tőlük? A legtöbb viselkedésmintánk olyan érzelmi sérelmeink által alakultak ki, amelyeket pl. gyerekkorban átéltünk, és mivel nem tanítja meg nekünk senki, hogy ezektől hogy lehet megszabadulni, ezért teherként cipeljük őket, és sok esetben önmagunkat utáljuk emiatt. 

Pedig a megoldás nagyon egyszerű:  másokkal ellentétben, én nem azt tanítom, hogy menj vissza a gyerekkorodba, és keresd ott a megoldást, hanem először a jelenben keresd meg azt, hogy most miért viselkedsz így? Mert amit talán nem tudsz, hogy minden egy döntés, és minden alaklommal, amikor azt a viselkedést alkalmazod, erről te döntesz! Viselkedhetnél másként is, de ezt szoktad meg, ezt ismered, ebbe nem kell akkora energiát fektetni, mint esetleg a változásba... 

Energiát fektetni önmagunkba

Amikor valaki elindul végre az önismeret útján, és elkezd energiát fektetni a lelki terheitől való megszabadulásba, azt fogja tapasztalni, hogy egyre nagyobb lesz benne a belső harmónia, és ezzel együtt  kiegyensúlyozottabbá válik. Minél több terhet rak le valaki, annál könnyebb lesz az útja pontosan úgy, mintha nagy bőröndöket cipelve akarna előre haladni. 

Az önmunka rengeteg időt és energiát igényel, és folyamatosan végezni kell. Nincs olyan, hogy "majd ha ráérek!" Állandóan oda kell figyelni pl. arra, hogy mit gondolunk magunkról, milyen szavakat használunk magunkkal, vagy a helyzetünkkel kapcsolatban, és ami a legfontosabb, hogy valójában semmiféle különleges módszerre nincs szükség hozzá! 

Hiába megy el valaki blokkoldásokra, ha ő nem fordít energiát önmagára! Hiába várja a csodát, a lelki megkönnyebbülést, ha arra számít, hogy majd valaki más megoldja helyette, hogy neki ne kelljen szembe néznie azokkal a szükségszerű változtatásokkal, amit pl. a mérgező kapcsolat, a környezet ahol dolgozik, vagy ahova kikapcsolódni jár jelent, és amit maga mögött kell hagynia ahhoz, hogy végre megtapasztalhassa azt a hőn áhítptt lelki békét, amire minden lélek egyaránt annyira vágyik! 

Mert sajnos az emberek nagytöbbsége úgy akar jobb életet, hogy közben a rossz szokásaikat, viselkedésmintáikat meg akarják tartani, és nem hajlandók megérteni, hogy minden energia, és ennek az energiának a rezgése határozza meg azt, hogy milyen hatással van rá az adott helyzet, tevékenység, vagy akár személy. Ha valaminek rossz az energiája, és mérgezi a lelked, abban sosem fogsz tudni kiteljesedni, és mindaddig, ameddig homokba dugod a fejed, és elhiteted magaddal, hogy neked arra bizony szükséged van, vagy mondjuk nincs más választásod, addig valóban így is lesz! Ne feledd: ha nem teszel semmit, akkor úgy döntöttél, hogy a könnyebik utat választod, és minden marad a régiben!

Minden egy döntés. A változás mindig úgy kezdődik, hogy hozunk egy döntést arról, hogy jobban akarunk élni, vagy boldogok akarunk lenni. Ezt pedig csakis önmagunkban tudjuk megtalálni, nem külső körülmények/személyek hatására történik!
Amikor minden terhet, amely visszatartott leraktunk, szépen fokozatosan fel fogjuk ismerni, hogy valójában hol is a helyünk, mit is akarunk, és ami a legfontosabb: képesek is leszünk belefektetni a megfelelő energiát a siker érdekében! Ezért fontos mindenekelőtt a lelki egyensúly. Mert hiába tudom mit akarok, ha gyengének és tehetetlennek érzem magam, és ezzel a hiányt teremtem, nem a lehetőséget, nem igaz?!