Nem vagyunk áldozatok!
A legtöbb embernek, akik tele vannak lelki sérülésekkel az okozza a legnagyobb terhet lelkileg, hogy azt hiszi ő a sors áldozata, ami vele történt az csak véletlen egybeesések sorozata, és abban a hitben éli az életét, hogy ő szerencsétlen. Márpedig ez nem igaz!
Minden, ami történik velünk, kezdve azzal, hogy hova, melyik családba születünk, kik lesznek a testvéreink, valamint milyen iskolákba járunk, milyen munkahelyekre kerülünk és munkákat végzünk, és végül hogy hol élünk helyileg a Földön az mind a saját vállalásunk, és a tudatos vagy a tudatalatti döntéseink sorozatán múlik. Semmi sem történik véletlenül, még egy baleset sem, soha! Mindig mindennek meg van a maga oka, és amikor ezt fel tudjuk ismerni, akkor tudjuk elkezdeni lerakni a terheinket.
Mindenki a saját valóságát teremti!
A vállalt feladatok és a fejlődés
A lélek mielőtt leszületik, rengeteg mindent bevállal, mert azt hiszi magáról, hogy bármire képes a fizikai síkon, és mivel a lélek örök, ezért a fizikai test esetleges gyötrelmei nem ijesztik el attól, hogy bevállaljon olyan feladatokat is, amit egyébként tudatosan sosem tenne meg. Mindenben a fejlődés lehetőségét látja és az előrelépést, vagy az emelkedést. Viszont a fizikai síkon ezeket a bevállalásokat már a legtöbbször gyötrelemként és nehézségként éljük meg, és azt hisszük, hogy a sors hogy kibabrált velünk. Miközben ezt valójában mi vállaltuk be. És sokszor van úgy, hogy a lélek egy idő után feladja, mert rájön, hogy túl sokat vállalt be. Viszont ameddig nem jön el az ideje, senki sem léphet ki ebből a világból, bármilyen nehéz sora is van!
Ide mindenki tapasztalni és fejlődni érkezik, és mivel választhat magának életutat, attól függ, hogy éppen miben akar fejlődni, milyen leckéket hagyott azelőtt félbe, amelyeket folytatnia kell, és eszerint dönt a bevállalt sorsfeladatáról és életfeladatairól. Azért lélekszinten történik, mert tudatosan nem vállalna be senki olyasmit, ami neki fájdalommal jár akár fizikailag, akár lelkileg. És így van az, hogy amit lélekszinten bevállalt valaki, azt tudatszinten nem vétózhatja meg, csak akkor, ha már megtanulta az adott leckét. Akkor viszont úgyis valami másik feladat jön automatikusan…
Nem vagy áldozat!
Tehát, ha visszatekintesz az életednek bizonyos eseményeire, ahol bántódás ért, vagy sérültél valamilyen módon, akkor tudatosítsd magadban, hogy nem vagy áldozat! Nem játszik veled a sors, és dobál téged ide-oda, mert hallottam már olyan teóriákat is, hogy az ember értéktelen, így bármit meg lehet vele tenni, ezért van annyi borzalom a világban… A háttérhatalom szerint persze így van, de az Univerzumban minden egyes lélek ugyanolyan értékes, és mindenki a legtöbbet érdemli függetlenül attól, hogy jelenleg éppen milyen életutat választott magának…
Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy keresse meg minden helyzetben a tanítást! Fel kell ismerni, hogy minden, amit mások tettek velünk, az valahol igenis belőlünk indul ki! Hogy hogyan? Az már az önmunka során ki fog derülni, amikor megvizsgáljuk több szempontból is a történéseket, nem csak a mi oldalunkról, és ami a legfontosabb, hogy megértsük, hogy nem csak mi vállaltunk be bizonyos dolgokat, hanem azok is, akik szintén részesei voltak az eseményeknek, hiszen mindenki egy bizonyos szerepet játszik el a másik életében! Minden filmben vannak negatív szereplők, akik nélkül a pozitív hős nem lehetne sikeres, ugye? Na ugyanígy van ez a mi életünk filmjében is, kellenek azok a negatív karakterek az életünkben, akik megtanítanak minket erősebbnek, lenni, kiállni önmagunkért és értékelni magunkat úgy, ahogy azt megérdemeljük! Ezért felesleges haragudni másokra, mert magunkat mérgezzük, miközben szükségünk volt arra a tanításra, amit ők hoztak az életünkbe.
Szeresd önmagad!
Aki ezeket megérti, azt fogja észre venni, hogy kiegyensúlyozottabb lesz és béke lesz benne, ami most már életbevágóan fontos, hiszen a rezgésszint egyre csak nő. Ehhez pedig csak arra van szükség, hogy szeresd azt, aki visszanéz rád a tükörből, és tudd, hogy minden érted történt és történik akkor is ha rossz, akkor is ha fáj! Ha el tudod fogadni azt, hogy nem vagy tökéletes, és nem is kell annak lenned, akkor más szemmel fogod látni önmagad.
Ha magadra ismertél, és úgy érzed, hogy nincs benned egyensúly, nem érted a tanításokat, vagy sok benned a lelki sérelem, amelyektől úgy érzed, nem tudsz szabadulni, akkor kérlek, engedd meg, hogy segítsek neked! Első körben ajánlom szíves figyelmedbe a Spirituális Tanácsadás fényképes lelkiállapot felmérés alapján - konzultációmat, amelyben segítek megérteni mivel is van dolgod, és merre is indulj tovább. Ezután pedig még több lehetőség is áll rendelkezésedre, amellyel segíthetem az utadat, ha szeretnéd! A konzultációkról itt olvashatsz.
Mielőtt megvilágosodtam volna, évekig azt kérdezgettem, hogy miért történik velem annyi rossz dolog? Miért érdemlem én meg ezt a sok rosszat amit mások tettek ellenem, miközben én nem vagyok egy rossz ember? Miért nem tudnak engem olyannak látni az emberek, amilyen valójában vagyok? Mert azt viszonylag korán megfigyeltem, hogy az embereknek olyan véleményük van rólam, ami messze nem tükrözi azt, aki valójában vagyok. Ettől még inkább elrejtettem az igazi önvalóm, aztán nem értettem, hogy miért ismernek félre mások? Pedig a válasz mindvégig ott volt előttem: én teremtettem meg a saját valóságom azzal, hogy el akartam mindig bújni a világ elől. És rengeteg ember így él. Mindig azt hittem, hogy én valami rossz csillagzat alatt születtem, és esélyem sincs a jólétre, a boldogságra és a belső békére. És mekkora megkönnyebbülés is volt az számomra, amikor rájöttem, hogy mégsem így van! Hogy valójában az mind egy feladat ami miatt azok a dolgok megtörténtek velem, és hogy mindenben ott volt egy tanítás, amit csak észre kellett volna vennem!
Szeretettel: Katry Iza 😇